Gyere, játssz velem - szólt a kislány
A fiúcskát gyönyörűnek látta
Szőke volt, szeplős és halk szavú
Mosolygott rá, s minden nap várta
Oly nagyon vágyott pajtása lenni
Hívta újra, de a kisfiú elszaladt
Vonzotta őt a szép homokvár
Hát másik játszótársra akadt
Érezték mégis a lelkük rejtekén
Kinél szívük otthonra lelhet
Nem lesz más e Föld kerekén
De addig talán ezer év is telhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése