Élni! S nem
csak túlélni
Szeretni
úgy, hogy ragyogj
Kicsiny
gyertyaláng lenni
Minek fénye
vakítja a Napot
Kívánni,
mint szomjazó vetés
A langyos
tavasz záporát
Vágyni, mint
rab madár
A szédítő
szabadság mámorát
Nem érteni,
csak érezni
Várni, de a
hiány ne fájjon
Nem írni, s
nem is olvasni
A gondolat a
szív útján járjon
Tudni, hogy
nem az számít
Hol vagy, és
épp mit teszel
Mert kezed,
arcod ő érinti
Ki lelkedben
palántát nevel
Hinni, hogy
a boldogságnál
Semmi nincs,
mi jobban éltet
Meglátni egy
virág szirmában
A csodát,
hisz ez maga az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése