Rád néztem a Duna parton
Még nem hiányoztál
Nem örültem, s nem is fájt
Csak egy idegen voltál
Néztelek, mint közeledsz
A pályaudvari tömegben
Várakozás pírja arcomon
Napraforgó kezedben
Parázs égeti szívem helyét
Búcsúzni jössz hozzám
Nem veted le sáros cipőd
Szavad nem pazarlod rám
Szárnyaszegett lett az idő
Árnyak suhanását láttam
Jöttek, s a ködben tűntek el
Mint az, kit egyszer vártam
Tegnap újra megtorpantam
Időtlenné hevült pillanat
Fürkésztem a tekintetét
Különös érzés, ismeretlen illat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése