Hópelyhek kavarogtak, este volt
Váratlanul átsuhantál életemen
Beborított a fátyolszerű fehér lepel
Emléked már szivárványra festem
Hallom még a kedves nevetést
Egy gyűrött cédulát szorongatok
Kezem fűti tenyered melege
Kabátomon érzem füstös illatod
A megdermedt pillanat hevétől
Hirtelen olvadt a csillámló álom
Maradtam tágra zárt szemmel
A szavak megfagytak számon
Az örvénylő esti hóesésben
Jégvirág lettél sorsom ablakán
E varázslatot az Ég lehelte a Földre
Egy rebbenés volt, s el is tűnt talán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése