Mint ugrásra kész fenevad
Lapulva bújik a sarokban
Felzabál minden elevent
Éhsége olthatatlan
Gyomrában rothad a boldogság
A rég halott álmok
Vicsorgó pofájából nyál csorog
Ha megvillan bátorságod
Hiába vetsz elé koncot
Messze csalni nem lehet
Nyakában logó kolompjával
Az árnyakon túl is követ
Ha lopva beoson lelkedbe
A remény fénye, bár halovány
Veszett kutyaként visszakúszik
S váratlanul mar meg - a magány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése