Sosem volt tiéd, hát őt is elengedted
Nem adta szívét, és te mégis szeretted
Emelt fővel búcsúzz, hisz nincs értelme már
Maradni ott, hol boldogság rád úgysem vár
Szíved megdermedve tapostad napjaid
Csak érezni vágytad ölelő karjait
Tudtad jól az első perctől, mégis tagadtál
Bár kinyílt két szemed, mégis vak maradtál
Emberek, arcok, üres, hazug mondatok
Érdektelen, emlék nélküli kapcsolatok
Amikor elfogynak az érzések s a szavak
Végül már csak az üvöltő csend marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése