Évszázadok útjain keresem őt, kit valaha megleltem
Könnyes-bús sorsokat megélve, életeken át
Talán tudta, én vagyok, ki örökkön szerettem
Láttam lelke kútját, éreztem méz-illatát
Hangját ma már csak madárdalban hallom
Parázsló tekintete a végtelen, csillagos égbolt
Ahogy arcom a harmatos hajnal sugarába tartom
Szerelme lángja a karácsony fénye volt
Azt kérded tőlem csendesen, s nincs benne derű
Honnan tudhatod, hogy örökkön szereted?
Halld hát, a válasz fájdalmasan egyszerű:
Nélküle nincs értelme semminek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése