Táncolok lassan, zsúfolt termeken át
Mohó tekintetek fordulnak utánam
Kezek érintését érzem testemen
Boldognak tűnök lebbenő ruhámban
A lágy zene elnémul hirtelen
Túl sokan állnak hozzám túl közel
Lenézek a hófehér selyemre
Hisz szögesdrót az, mi körülölel
Néma sikolyom torkomra forr
Egy pillanat csak, s ismerős az érzés
Nem is fáj, nem éget már oly nagyon
Boldogság… elillant a kísértés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése