Nem tudom mikor fogta meg kezem
Egyszerű volt, lágy és észrevétlen
Mégis szívemben száz virág virult
Ahogy tenyerem az övébe simult
Nem tudom mikor érintette arcom
Talán amint ránk talált az alkony
Orcámon lángoló rózsák gyúltak
A csendes szavak némaságba fúltak
Nem tudom mikor lett övé a szívem
De már nem lehet, hogy elveszítsem
Egy hang, egy tekintet... ő maga
A nyári égbolt összes csillaga.
Nem tudom mikor sétált el halkan
Talán fájt, de én mégis hagytam
Néztem, amint távolodik puha lépte
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése