Ez nem az én életem, mit keresek itt
Marionett bábuként rángat, ki rám tekint
Gúzsba kötve várom, hogy újra betaláljon
Egy jól irányzott, néma ütés gyomron vágjon
Ezredszer is elhiszem, a hazug mosolyokat
Aztán érzem, a simító kéz hogy fojtogat
De a bábu nem érez, nincs szíve s lelke
Csak fából faragott könnyei gurulnak szerte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése