Jöjj kegyetlen hurrikán, viharos orkán
Gyertek, ragadjátok fájdalmamat torkán
Söpörjetek ki mindent, mi éget, s hevül
Még az is jobb, ha üres maradok legbelül
Légy kegyes velem sötét hurrikán
Sodorj magaddal, forgass, szédíts
Tépd le rólam ólomsúly igám
S egy új, erősebb lélek-várat építs
De azt sem bánom, ha szétszaggatsz
Ha darabjaimat hordod szerte
De már nem viselem, hogy faggatsz
Szívemet túl sok szó ütötte-verte
Ne csitulj égi háború, villámok, mennydörgés
Félelmetes hangod végre nyomja el
Elmémben az iszonyú rettegést
Talán eljő egyszer a langyos tavaszi zápor
Megöntöz majd, és cseppjeivel feléleszt
S fejet hajt az élet, a keménykezű diktátor
Istenem! Én a szívemen kívül élek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése