Tengermély sötét, lassú tánc
Négy fal, mely óvón körbezár
Mégis ez maga a végtelen
Szabadon szárnyaló lélek-madár
Átjár a ritmus, lassú tánc
Ujjak, mik tétován keresik egymást
Isteni tudást szomjazva
Akár a nemlátók a varázsos írást
A lehelet összeér, lassú tánc
A nap-forró bőr hevülten sistereg
Öntudatlan mozdulatok
Két önfeledten játszó kisgyerek
Elhal a zene, de a tánc tovább él
Üteme lüktet, nem szűnik
Lehull a lágy kendő a szemről
S a láthatatlan derengve feltűnik
Nesztelen érintés, némán kiáltó ajkak
Szétpattan a lüktetve izzó lánc
Maszk már nem fedi az arcot
Csendesedik végül a lassú tánc
Véget ért az elképzelt románc...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése