2015. július 5., vasárnap

Volt egyszer...

Kölyök szerelem, ártatlan-szép
Csak a kezek érintik egymást 
Ujjak fonódnak össze szorosan
Akkor  még nem vágytunk mást

Nem volt szó, mit értettem volna
S ő sem ismerte az enyémet 
Adott, s elvitt a szívemből 
Mély tüzű tekintete belém égett

Egyetlen éj a hegyek között 
Könnyben ázó, suttogó ígéret 
Szemünkben remény és fájdalom 
Nem hittük, hogy így érhet véget

Eltelt némán egy emberöltő
Neve csak a szívemben élt 
De a sors kinyitotta könyvét 
S a történet új életre kélt

Határokat sodort a vágy 
A feléledt szó nem apadt
Ott álltunk újra szemtől szemben 
S az ígéret beteljesületlen maradt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése