Ne áltasd magad, nem ismered
A tudást másra hagyhatod
Ha csak sejtenéd, nem zárnál
Szívére újabb rozsdálló lakatot
Sosem játszanál hazug szavakkal
Rideg, kegyetlen játékot.
Nem volt ez szerelem, mi fáj
Mikor hirtelen tovaszáll
Csak egy bohóc a színpadon
Ki fél, de vakmerőn odaáll
Hegekkel szabdalt szívét
Megnyitja, mert adni akar
Önfeledt mosolyt varázsolna
Jutalma így lett gúnyos kacaj
Nem bátorság ez barátom
Rejtőzz acélmaszkod mögé
Piros orr, festett örök-mosoly
Áll majd lelked, s a világ közé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése