Volt egy élet, őszinte, tiszta
Reménnyel csordultig telve
Benne boldogság sosem volt
Mégis hittel fűszerezve
De több kellett, sokkal több
Élvezet, kábult hevülés
Nem számított semmi, senki
Csak a mélységbe merülés
Aztán fel a csúcsra, újra
Így kopott el kedves, barát
Magad maradtál magadnak
Nem volt már, ki melletted állt
Szövetkeztél a gonosszal
Lelked tálcán kínáltad neki
Konokul hittél hát benne
Ő segíthet csak, más senki
Társad így a magányod lett
Két kézzel megragadva őt
Még mindig hitted, jó neked
De a félelem már fel-feltört
De hirtelen megnyílt szemed
A kárhozat máglyáján égve
Kapaszkodni kezdtél rettegve
Egy pókhálónyi kötélbe
Minden lépés mérföld hosszú
Kín és könny kíséri utad
Nem adod fel, hisz ÉLNI akarsz
Van már cél, mi irányt mutat
Bár szíved még lakattal zárva
Rozsdás kulcsát féltve őrized
Közeleg egy sebzett, erős lélek
S ő talán kulcs nélkül nyitja meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése