Illúzió a boldogság
Lebbenő hajnali szellő
Rád lehel, majd tovaszáll
Mint napégette felhő
Csillagos égbolton
A Göncölszekér rúdja
Nem látják szemeink
S már szívünk sem súgja
Ha ledőlnek a falak
Helyükön mi marad
Mondd kedvesem, romok
Vagy virágok nyílanak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése