Szorítja torkom, szétveti mellem
Némán, tébolyultan üvöltök
Mintha körmeim a húsomban
Csökkenthetnék a fájdalmat
Mit magányom börtönében töltök.
Kibillenve a dermedt holtpontról
Élet s halál mezsgyéjén tántorgok
Ha a senki földjén falat húznak egyszer
S örökre az egyik oldalon ragadok
Hogy fogom elviselni az életet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése