Kell-e?

Kell-e a gyümölcs, ha még nem érett 

Eldobnád, mert te az édeset kérted? 

Kell-e még a virág, ha szirma hull

A lámpás, ha fénye többé nem gyúl; 

A gyermek is elesik ezerszer

Mit mondasz neki - többé ne kelj fel? 

Talpra segíted hát újra és újra 

Mert hiszel benne, egyszer majd tudja.

Ha nem látod a jövőt biztosan

Eltipornád a jelent, mielőtt megfogan?

Senki földjén

Szorítja torkom, szétveti mellem

Némán, tébolyultan üvöltök

Mintha körmeim a húsomban

Csökkenthetnék a fájdalmat

Mit magányom börtönében töltök.

Kibillenve a dermedt holtpontról

Élet s halál mezsgyéjén tántorgok

Ha a senki földjén falat húznak egyszer

S örökre az egyik oldalon ragadok

Hogy fogom elviselni az életet?

Varázslat

Suttogó tóparti éjen

Nézz fel, fel az égig

Bámuld a csillagokat

Hisz mind neked fénylik

Engedd a varázslatot

Kússzon át testeden

Borostyánként ölelve

Sóhajtón, nesztelen

Hallgasd a szellőt

Muzsikálni a nádon

Érezd meg némán

Mint csókol szájon

Hidd el a tó vizének

Puha csobogását

Gyöngéd érintését

Hullámzó  nászát

Éld meg a pillanatot

Amíg az nem gyötör

Holnap vihar támad

S mindent elsöpör.

Mi marad?

Illúzió a boldogság

Lebbenő hajnali szellő

Rád lehel, majd tovaszáll

Mint napégette felhő

Csillagos égbolton

A Göncölszekér rúdja

Nem látják szemeink

S már szívünk sem súgja

Ha ledőlnek a falak

Helyükön mi marad

Mondd kedvesem, romok

Vagy virágok nyílanak?

Névtelenül

Ne áltasd magad, nem ismered

A tudást másra hagyhatod

Ha csak sejtenéd, nem zárnál

Szívére újabb rozsdálló lakatot

Sosem játszanál hazug szavakkal 

Rideg, kegyetlen játékot. 

Nem volt ez szerelem, mi fáj 

Mikor hirtelen tovaszáll 

Csak egy bohóc a színpadon 

Ki fél, de vakmerőn odaáll

Hegekkel szabdalt szívét 

Megnyitja, mert adni akar

Önfeledt mosolyt varázsolna

Jutalma így lett gúnyos kacaj

Nem bátorság ez barátom

Rejtőzz acélmaszkod mögé 

Piros orr, festett örök-mosoly

Áll majd lelked, s a világ közé.

Kötelek

Volt egy élet, őszinte, tiszta 

Reménnyel csordultig telve

Benne boldogság sosem volt 

Mégis hittel fűszerezve

De több kellett, sokkal több 

Élvezet, kábult hevülés

Nem számított semmi, senki

Csak a mélységbe merülés

Aztán fel a csúcsra, újra 

Így kopott el kedves, barát 

Magad maradtál magadnak

Nem volt már, ki melletted állt

Szövetkeztél a gonosszal

Lelked tálcán kínáltad neki 

Konokul hittél hát benne

Ő segíthet csak, más senki

Társad így a magányod lett

Két kézzel megragadva őt 

Még mindig hitted, jó neked

De a félelem már fel-feltört

De hirtelen megnyílt szemed

A kárhozat máglyáján égve 

Kapaszkodni kezdtél rettegve

Egy pókhálónyi kötélbe

Minden lépés mérföld hosszú 

Kín és könny kíséri utad

Nem adod fel, hisz ÉLNI akarsz

Van már cél, mi irányt mutat

Bár szíved még lakattal zárva 

Rozsdás kulcsát féltve őrized

Közeleg egy sebzett, erős lélek 

S ő talán kulcs nélkül nyitja meg. 

Csigaház

Mindenki távozik, eltűnik 

Még igazán meg sem érkezett 

De már távolodik, megszűnik

Talán valamit még kérdezett... 

Meg sem hallom mit mondott 

Ha mennie kell, hát menjen

Vigyen mindent, mit hozott

Csak megmagyarázni ne kelljen 

Nem fejezet volt, csak egy oldal

Néhány sor, néhány gondolat 

Mit ceruzával írt, ő sem tollal

Megkönnyítve ezzel dolgomat

Mindenki kiszakít belőlem 

Csak egy darabot, nem túl nagyot

Messze elviszi azt is tőlem 

Mi marad, mit mindenki itt hagyott? 

Csak egy üres, törékeny váz 

Benne égő seb, a magány 

Festővásznon a ragacsos máz 

Életem, mint elhagyott csigaház.

Volt egyszer...

Kölyök szerelem, ártatlan-szép

Csak a kezek érintik egymást 

Ujjak fonódnak össze szorosan

Akkor  még nem vágytunk mást

Nem volt szó, mit értettem volna

S ő sem ismerte az enyémet 

Adott, s elvitt a szívemből 

Mély tüzű tekintete belém égett

Egyetlen éj a hegyek között 

Könnyben ázó, suttogó ígéret 

Szemünkben remény és fájdalom 

Nem hittük, hogy így érhet véget

Eltelt némán egy emberöltő

Neve csak a szívemben élt 

De a sors kinyitotta könyvét 

S a történet új életre kélt

Határokat sodort a vágy 

A feléledt szó nem apadt

Ott álltunk újra szemtől szemben 

S az ígéret beteljesületlen maradt.

Játsszunk!

Játsszunk! Játsszuk el, hogy szabad

Hogy nem bántanak az édes szavak

Óvatlan-őszinték, tiszták legyünk

Ne szennyezze hazugság nevünk

Játsszunk el egy boldogabb életet

Kérj tőlem bármit, ma kérheted

Mert most egyedül csak te vagy nekem

S e Földön számodra csak én létezem

Játsszuk el, hogy könyvünk most nyílik

A végtelen jövőben bízik

Minden őrült gondolatunk

E mesében csak ketten vagyunk

Játsszunk! Hisz mindentől meg tudsz óvni

Lehessek gyönge, s ne kelljen gyónni

Engedd be a csodát, mire vágyunk

Holnap már úgyis összedől világunk.