Nyújtsd ki kezed, tenyered nyisd
Mi menni akar, engedd, vidd
Bebocsátást aki tőled kérhet
Annak nem lesz zajos lépted
Meglátja a foltot ruhádon
És érti majd, hogy ez a vászon
Épp attól oly színes-míves
De semmiképp sem díszes
Hogy benne az ember ÉL
Minden ránca erről mesél
S megdobban ettől szíve
Újjá éled hamvadó hite
Van még valaki e Földön
Kinek lelke nem börtön
Ki a széllel együtt dalol
A zord világgal is dacol
Ki érti a madár énekét
Látja a szivárvány színét
Mosolya hegyeket bont
Szikkadt földre záport ont
Tudja, hogy a rút is szép
Elhiszi még a mesét
Csillámport szór álmaira
Szárnyat csatol vágyaira
Kivel oly könnyű a lét
Aki lelkében érzi a zenét
Ezt látja majd benned ő
S nem leszel sebezhető
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése