Boldoggá tett egyszerű létezése
Puhán, jóleső biztonsággal ölelt
Megszokottá lett a meleg érzése
De múlt az idő, a kabát kopott
Zsebe is kilyukadt észrevétlen
Néhány gomb már rég elveszett
Előtűntek hibái a hajnali fényben
Egy délután, sietős léptek közt
A vonzalom hirtelen minden elsöpör
Váratlanul rád mosolyog vágyad tárgya
Ó, mily csodás - de bűntudat gyötör
Hát elcsábulsz és megveszed
Jár neked ez a jutalom télre
Érzed mélyen, döntésed helytelen
Túlontúl nagy árat fizetsz érte
Mi lesz most viharvert társaddal
Ketten nem férnek meg a szekrényben
Jobb lesz neki más valaki vállán
Ki már fázik a vékony mellényben
Másnap reggel izgatottan készülsz
Végre felveheted új kabátod
Szép vagy benne, lám kivirultál
Észreveszi ezt minden barátod
Nyűtt kabátod kiteszed hát a ház elé
Hogy meglelje reá vágyó gazdáját
Estére csak hűlt helyét találod
Már tudod, sokan kedvelik fajtáját
Telnek a napok, az idő dermed
Szerzeményed egyre kényelmetlenebb
Fázol benne, és ez elszomorít
Tükörképed is mind idegenebb
Hiányzik az egykori társ ölelése
Mi kényelmesen, éppen rád illett
Melegített fagyos éjszakákon
S a fogasról ismerősként intett
Még a lyukas zsebet is vágyod
A titkos kis helyet a bélésben
Ahol mindig rálelhettél arra
Mit elveszettnek hittél régen
Már inkább kabát nélkül vacognál
Mint az újban pompáznál feszengve
Bár szinte fáj a régi hiánya
De hiába kérnéd vissza esengve
Tovatűnt az érzés, mi átjárt egykor
Magadba szippantva ismerős illatát
Parttalan a vágyad meglelni őt
Életed eltűnt vezérlőcsillagát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése