Talán lesz hó, mi betakar
Puha és hangtalan
Talán lesz tűz, mi felkavar
S nem lesz parttalan
Talán lesz madár s etető
Remény a tavaszra
Talán fej felett tető
Szó nem a panaszra
Talán lesz napsugár
Mi melenget, nem éget
Talán lesz zöld fűszál
Mi egyszer megébred
Talán a szunnyadó szellem
Kibontja szirmait
S öntudattal telten
Megmutat valakit
Ki örökkön ott volt
De még nem kész a létre
Minden bogot felold
Nem kényszerít térdre
Talán kibújik burkából
Mutatja önmagát
Kilépve álomvilágából
Megleli sarkcsillagát
Talán mi összetört egykor
Majd újra eggyé lesz
Egy szív, egy élet, a gyerekkor
S lesz, aki kérdez
Talán lesznek válaszok
Balzsamos-gyógyítók
Mitől a szív nem sajog
Kedvesek, tanítók
Talán a jövő már itt áll
Ajtókon kopogtat
Nem sürget, kivár
Zászlót sem lobogtat
Csak meg kell hallani
Suttogó hívását
Talán meg kell vallani
A szív tanítását
Talán fellebben a fátyol
S túl az élet zaján
Áthallik a távol
Egyszer lesz ilyen talán.
2014. december 28., vasárnap
Talán
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése