Engedj el mindent, szárnyalj szabadon.
Ha önmagad vagy, nincs már hatalom,
Amely gúzsba köt, láncot ver rád,
És a reménytelen mélységbe ránt.
Lángolj, égj perzselőn!
Ne félj, szíved tüzétől ne óvd magad.
Még ha ez téged is elemészt, elragad,
Ne húzz magad köré áttörhetetlen falat.
Talán a fájdalom könnye áztat majd százszor, ezerszer,
Hogy a boldogság madara rád leljen egyetlen egyszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése