Egy katedrális falai közé bezárva, némán szüntelen;
Mint mise után, úgy kong minden, fáradt-üresen.
Ahogy lassan elsétál, vagy kapkodva pakol;
Nevetve távozik, még visszanéz, és másra lel valahol.
Levetve lombkoronáját, áll minden csupaszon
Mi bent volt, most elkorhadt. Utazom...
Dübörög a vonat a semmi felé. Az állomások üresek.
Nincs miért leszállni. Talán végre elfogynak sínek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése