Mivé leszek, ha bent minden sziklává dermed?
Ha lelkem üresen, némán tátong,
Mint hangverseny után az elhagyott koncerttermek.
Ha véső formálja szívemet, nem az áradó szeretet.
Mivé leszek, ha engedem, ha hagyom, hogy
Sivataggá tegye életemet a fájdalom.
Töviskabátot húzok, távol tartva a csalódást,
A közöny maszkját magamra öltöm,
Többé be nem engedek semmi mást.
Kőtáblába vésett szerelem; sima, kemény és jéghideg.
Nincs semmi többé, mi váratlan, az illúzió elveszett.
Hát engedem, hát hagyom, hogy most már így legyen,
Örökkön óvni fogom attól, ki ma sebet ejtett szívemen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése