Az gondoltad önhitten, acélos már szíved,
De egy szó az éterből, s megingott hited.
Mint kártyavár dőlt le a kőfal,
Mitől remélted megvéd majd.
A szavak, mint éles penge, tűhegyes tőr
Szabdalták újra tested, a fájdalom meggyötör.
Most kell az erő, a hatalom magad felett,
Ne törj megint össze, s lásd újra kéknek az eget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése