2015. augusztus 17., hétfő

Múlik...

Vénülő testem országútját
Tapossa az idő, a percek
Minden egyes lábnyoma
Egy-egy ráncban ölt testet

Enyészik a test, érik a lélek 
Fakul, mi egykor ragyogott
Bölcsesség, könnyek... az élet 
Mit a létezés maga után hagyott.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése