Útközben...
Schmidt Orsolya - Verseim
2015. augusztus 17., hétfő
Múlik...
Vénülő testem országútját
Tapossa az idő, a percek
Minden egyes lábnyoma
Egy-egy ráncban ölt testet
Enyészik a test, érik a lélek
Fakul, mi egykor ragyogott
Bölcsesség, könnyek... az élet
Mit a létezés maga után hagyott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése