Eltévedtem. Bolyongok szüntelen
Hiszem, lehettem volna boldog s bűntelen
De kihuny lassan a fény s a remény
Mint gyufaszál lángja vihar idején
Miért nem tudok őrjöngve üvölteni,
Sebzett vadként kínok közt vergődni?
Arcomra jégként dermedt a mosoly
Egy álságos világban lettem én is fogoly
Tehetetlen elmém már a semmire vár
Szívem helyén üres mellkasom mégis fáj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése