Szél ne hűtse, kő ne sebezze
Vágyadért futsz kivont karddal
Még sincs, ki a célt jelezze
Óvod elméd bölcs szavakkal
Ne hallhasd lelked hangját
Véded szíved erős falakkal
Nem dobod le a mosoly maszkját
Óvod kezed kesztyű melegével
Az érintést így nem érzed
Simítanál arcot tenyereddel
De kezed hozzá úgysem érhet
Óvod tested szép ruhákkal
Bámulják azt, de téged soha
Elrejted márkás cédulákkal
Aki valóban vagy, az mostoha
Kuporogsz puha, meleg ágyadban
Takaród felhúzod álladig
Abban hiszel kábult-bágyadtan
Így majd megmaradnak álmaid
De vesd le végre álruhád
Csendesítsd el kívül a zajt
Tárd ki lelked minden zugát
Lásd meg, sebezhetetlen vagy
S ha ez nem így lenne mégsem,
Ha megsebzik őszinte szívedet
Csak így mondhatod el: éltem!
S az életet nem csak színleled
Hát légy erős, vakmerőn bátor
Indulj - ne félj, ne várj
A tomboló vihar csak nyári zápor
Kelj fel végre és járj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése