Várok. Hogy múljon, ami vár
Az idő telik, és én csak várok
Közben a pillanat tovaszáll
S nem ébrednek meg az álmok
Várok. Hogy minden legyen más
És minden újra ugyanolyan
Várom, ami elveszett már
Minden veszendő valahogyan
Várom, hogy este hazatérjek
Aztán, hogy ismét elinduljak
Nem értem csillagát az éjnek
Hogy élni kell a pillanatnak
Várom, hogy felejtsek, ne lássak
De emlékezni akarok
Várom, hogy megbocsássak
Várom a bocsánatot
Várom, aki eltaszít, jöjjön
De az ölelést vágyom mélyen
Várom, hogy az élet elkezdődjön
Várom, hogy véget érjen
Az idő múlik, és én csak várok
Közben a pillanat elillant
A percek elfogytak, meghaltak az álmok
Pedig itt volt, minden nap megcsillant.
2015. január 16., péntek
Várni a pillanatra
2015. január 6., kedd
Kelj fel és járj!
Óvod lépted nehéz bakanccsal
Szél ne hűtse, kő ne sebezze
Vágyadért futsz kivont karddal
Még sincs, ki a célt jelezze
Óvod elméd bölcs szavakkal
Ne hallhasd lelked hangját
Véded szíved erős falakkal
Nem dobod le a mosoly maszkját
Óvod kezed kesztyű melegével
Az érintést így nem érzed
Simítanál arcot tenyereddel
De kezed hozzá úgysem érhet
Óvod tested szép ruhákkal
Bámulják azt, de téged soha
Elrejted márkás cédulákkal
Aki valóban vagy, az mostoha
Kuporogsz puha, meleg ágyadban
Takaród felhúzod álladig
Abban hiszel kábult-bágyadtan
Így majd megmaradnak álmaid
De vesd le végre álruhád
Csendesítsd el kívül a zajt
Tárd ki lelked minden zugát
Lásd meg, sebezhetetlen vagy
S ha ez nem így lenne mégsem,
Ha megsebzik őszinte szívedet
Csak így mondhatod el: éltem!
S az életet nem csak színleled
Hát légy erős, vakmerőn bátor
Indulj - ne félj, ne várj
A tomboló vihar csak nyári zápor
Kelj fel végre és járj!
Szél ne hűtse, kő ne sebezze
Vágyadért futsz kivont karddal
Még sincs, ki a célt jelezze
Óvod elméd bölcs szavakkal
Ne hallhasd lelked hangját
Véded szíved erős falakkal
Nem dobod le a mosoly maszkját
Óvod kezed kesztyű melegével
Az érintést így nem érzed
Simítanál arcot tenyereddel
De kezed hozzá úgysem érhet
Óvod tested szép ruhákkal
Bámulják azt, de téged soha
Elrejted márkás cédulákkal
Aki valóban vagy, az mostoha
Kuporogsz puha, meleg ágyadban
Takaród felhúzod álladig
Abban hiszel kábult-bágyadtan
Így majd megmaradnak álmaid
De vesd le végre álruhád
Csendesítsd el kívül a zajt
Tárd ki lelked minden zugát
Lásd meg, sebezhetetlen vagy
S ha ez nem így lenne mégsem,
Ha megsebzik őszinte szívedet
Csak így mondhatod el: éltem!
S az életet nem csak színleled
Hát légy erős, vakmerőn bátor
Indulj - ne félj, ne várj
A tomboló vihar csak nyári zápor
Kelj fel végre és járj!
2015. január 3., szombat
Néha még
Néha még hallom a nevetést
Mi mosolyra hívott
Néha még érzem a létezést
Mely új útra indított
Néha még kérném az ölelést
Mibe bebújhattam
Néha még hiányzik az ébredés
Hogy takaróm lerúgassam
Néha még emlékszem arra
Ki egykor vele voltam
Néha még dalolna ajkam
De már elnémultam
Néha még a tavaszt vágyom
A friss föld illatát
Néha még hagyom, hogy fájjon
Ha elvész egy barát
Néha még elhiszem
A holnap csodás varázsát
Néha még engedem
A tegnap égő gyászát
Néha már feledni tudom
A könyörgés fohászát
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)