Mondd el újra, hogy ne fájjon, így lépj a holnapba
Nagymami, szeress még, kérlek, soha el ne múljon
Ne hagyd, hogy az ész, mindig csak a szíved súgjon
Ismerni vélem életed, sorsod minden múló percét
Gyötrelmes napjaid, léted számolatlan fájó, s boldog emlékét
Életem része mind, hisz Te magad is az vagy
Általad lettem az, kit a szeretet soha el nem hagyhat
Gyermekkorod gyötrő éveiben nem gyógyított anyai kéz
Nem bújhattál karjaiba, ő már csak fájó emléket idéz
Nem óvott egy féltő apa, ki olyan, mint az enyém
Ha rémálmodból riadtál egy rideg nap sötét éjjelén
Boldogságot nem hozott a nász sem, csak nehéz éveket
Te szívedből adtál, mit a sors elvett - gyermekéleteket
Magány volt társad többször, mint azt érdemelted
Miért nem volt ott akkor senki, kit sorsod érdekelhet?
Könyörgő kérésed végül mégis meghallgattatott
Gyermekeidet többé nem ereszti el ölelő karod
Édesanya lettél, s bár napjaid eztán is ólom-nehezek
Lányod s kisfiad tiszta kacagása könnyítette lelkedet
Mentél az úton bátran, keményen, mindig csak előre
Nem riasztott semmi, így jutottál fel, fel a hegytetőre
Felnevelve gyermeket s unokát végtelen nagy szeretettel
Türelmed el sosem apadt, példát mutatsz ma is életeddel
Ezer emlék köt minket össze, drága Nagymamikám
Megtettünk mi együtt bármit, ugrottunk tüzes karikán
Türelmesen tanítottál, hogyan főzzek borsólevest
Kanasztában izgatottan gyűjtöttük a kettest, hetest
Kísértelek a munkába, együtt hordtuk ki a postát
Te vezettél kézen fogva, hogy megleljem az iskolát
Körbetáncoltuk a konyhát, s énekeltünk nevetve
Szomorúság sosem költözött mosolygó szemedbe
Ha tél, s jeges hideg volt, nekünk az sem számított
A szeretet a szívünkből egy percre se tágított
Volt nekünk egy közös titkunk, mit nem ismert senki
A titkosírásunkról a fátylat már nincs, mi fellebbenti
Mikor én is anya lettem, Te voltál, ki mellettem állt
Megtanítottad nekem a világ legszebb altatódalát
Nem fáradtál, órákon át ringattad sírdogáló kisbabám
Tudtam, olyat kapok Tőled, mit más senki nem adhat át
Hálás vagyok minden percért, mit Veled tölthettem
Szívem, hogyha szomorú volt, Neked kiönthettem
Tanácsaid, bölcsességed az életem útján átvezet
Bátorító szavaidért nem járhat más, csak köszönet
Nagymamikám, mesélj még, sohase hagyd abba
Vigyél mosolyt ezentúl is minden áldott napba
Nagymamikám szeressél még, soha el ne múljon
Fogd meg kérlek a kezem, hogyha feléd nyújtom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése