Porban fetrengsz, éhen pusztulsz, nem elég
Könny nélkül gyilkolsz, hogy élhess, nem elég
Dogmákban hiszel, nem elég neked
Ezért erre kényszeríted gyermeked
Lángol a kék bolygó, kéj az erőszak
Kinél a vagyon, annak mindent szabad
Az emberi élet hitvány, értéktelen
Mint rothadó alma az Édenkertben
Mivégre születtünk erre a Földre?
Hogy hatalomért menjünk ölre?
Hogy csalárd igazságot kántálva
Mételyt ültessük e haldokló világba?
Ha végnapjait éli, s rettegést fial
Csapkod a gonosz torz polipkarjaival
De ha tomboló vihart szivárvány követ
Tort ülhet végül a jó a gyalázat felett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése