Bár fáj még, de felállsz és mész tovább.
Magad sem hiszed, de a távolban várnak rád csodák.
Csodák - mondom - mert véletlenek nincsenek;
Ki tegnap még idegen volt, ma az ajtódból int neked.
Ki mellett tegnap még szótlanul elmentél,
Mára életének része lettél.
Akiről hitted, örökre veled marad,
Holnap csak emlék, a fájdalom elapad.
Úgy érzed, hánykolódsz hajóddal a sors tengerén,
De te irányítod azt, a háborgó sós víz tetején.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése