Szivárvány szélén veled ülni
Szemed tavában megmerülni
Hallgatni az eső kopogását
Mellkasodon szíved dobogását
Nem keresni választ, csak érezni
Tudni bizton, sohasem kérdezni
Együtt, mint borsó s a héja
Mint padlás, s hozzá a létra
Beszélni egy olyan nyelvet
Miben szívünk örömet lelhet
Nem bánni, ha másnak talány
Miért ragyog a fény, ha halovány
Pillantásodtól megremegni
Bizonyosnak lenni, nem tévedni
Vágyakozni azután, mi a miénk
Megtenni bármit, mert van kiért
Veled halni, érted születni újra
Minden útnak van jövője s múltja.
2017. június 10., szombat
Szivárvány szélén
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése