Eljött a nap, könnyeim pergnek
Szirmot bontott, s most ragyog
Elengedte kezemet, rálepétt az útra
S én boldog édesanyja vagyok
Szikrázik elméje, szíve erős
Éles nyelvétől óvjon az Isten
De mézként olvad keménysége
Mert a szeretetnél nagyobb kincse nincsen
Bár megtehetném érted
Hogy fájdalmad átvegyem
Minden sebed bennem égjen
Könnyíthessek ezzel lelkeden
Ha kiejtem neved, Kamilla
Szívemből árad a boldogság
Életed legyen, mint pillangók röpte
Nem kívánhatok Neked mást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése