Minden lépés az úton feléd vezetett
Magányom börtöne ajtót keresett
Nem lelte kulcsát a rozsdálló lakat
Nem segített erő, nem győzött akarat
Átkeltem sós könny-tengereken
Forgattak tőrt sebzett lelkemben
Kaptam fakón tűnő boldogságot
De semmit, mire szívem vágyott
Lemerültem a sötét némaságba
Hogy minden kínt hagyjak hátra
De egy hang hívott újra s újra
Így nem nyelt el a feledés kútja
Az angyal, már tudom, te voltál
Kinek vállam volt az oltár
Ki óvott, s nyújtott éltető vigaszt
Mikor nem akartam már a tavaszt
Rohanó vonat, sebesen tűnő tájak
Mégsem tudtam feledni a vágyat
Hogy egyszer érintsem kezedet
Igen, minden út hozzád vezetett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése