Engedd meg

Add, hogy magamhoz ölelhessek

Minden szenvedő gyermeket

Letöröljem égő könnyüket

Gyógyítsam a vérző sebeket

Adj kezükbe papírsárkányt

Legyen olyan, mint egykor

Védelmező anyai ölet

Csillagfényes gyermekkort

Katicabogárt tenyerükbe

Önfeledt kacajt, homokvárat

Tündérmesét, lágy altatót

Habos süteményt, százat

Ringasd őket karjaidban

Hozz szemükre mézes álmot

Ne lássák a rémült rettenetet

A kínoktól üvöltő valóságot

Add át fájdalmukat nekem

Adj erőt, hogy elviseljem.

A fenevad

Mint ugrásra kész fenevad

Lapulva bújik a sarokban

Felzabál minden elevent

Éhsége olthatatlan 

Gyomrában rothad a boldogság 

A rég halott álmok 

Vicsorgó pofájából nyál csorog

Ha megvillan bátorságod 

Hiába vetsz elé koncot 

Messze csalni nem lehet

Nyakában logó kolompjával

Az árnyakon túl is követ 

Ha lopva beoson lelkedbe

A remény fénye, bár halovány 

Veszett kutyaként visszakúszik

S váratlanul mar meg - a magány.

Hópelyhek

Hópelyhek kavarogtak, este volt

Váratlanul átsuhantál életemen

Beborított a fátyolszerű fehér lepel

Emléked már szivárványra festem

Hallom még a kedves nevetést

Egy gyűrött cédulát szorongatok

Kezem fűti tenyered melege

Kabátomon érzem füstös illatod

A megdermedt pillanat hevétől

Hirtelen olvadt a csillámló álom

Maradtam tágra zárt szemmel

A szavak megfagytak számon

Az örvénylő esti hóesésben

Jégvirág lettél sorsom ablakán

E varázslatot az Ég lehelte a Földre

Egy rebbenés volt, s el is tűnt talán.