2015. február 12., csütörtök

A magány

Ezerarcú, hűséges társ a magány
Nem csal meg, el sosem hagy
Kit rejt álruhája, örök talány
Jól ismeri azt, aki nem te vagy
Maszkja néha kevesed takarja
Álságos szavakkal nyugtat
Szívedet csak sebezni akarja
Ahogy fájó emlékeidben kutat
Ha mosoly szaggatja arcodat
Ha belül mindig egyedül vagy
Amíg társtalan vívod a harcokat
Magadra ő soha nem hagy.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése