2014. november 21., péntek

A vér szava

Ha elnémul a vér szava
Ha utat tör a gyűlölet
Fullasztó vörös köd mögül
Előbújik a sötét bűvölet
A vér nem válik vízzé soha
Bár néha fájó áldást hozna
Mert ma vér vért fakaszt
S e vért most testvér ontja
Dermedt-hideg tekintet
Pengeként metsző szavak
A zöld méreg húsig mar
Szívben nincs más csak harag
Ha némán haldoklik a szeretet
Ha a remény messze menekül
Sikító mondatok szilánk-nyomán
A fájdalom melledre feszül
Sót hintve a hasadt sebbe
A kín gúnyos kacajjal derül.

2014. november 3., hétfő

Esőtánc

Egy este, mit éjszaka követett,
Találkozás, hol valami született.
A varázslatos érzés hazakísért,
Földigiliszták tánca sokat ígért.
Minden - néha alig több a semminél.
Út, melyre talán magaddal vinnél.
De ha mennék visszajönnék-e?
Utamon elkísér lényed emléke.
Nyílt egy rózsa - tövissel, szirommal,
Ami örökre enyém.
Ez a történet most már az én mesém.

Drága Zsófikám!

Különleges vagy Te nekünk
EMBER a legjobbak közül
Szerencsések vagyunk mi mind
Kik ezt az asztalt üljük körül

Napként melengető önzetlen jóságod
Az áradó kedvesség, tiszta szíved
Mellyel mindnyájunkat körülveszel
Tudván tudd, ez tévútra sosem vihet

Talán ifjú korod naívságot hazudhat
De benned a lélek öreg-bölcs
Sorsod kemény kézzel bánt veled
Az élet túl korán meggyötört

Erőd végtelen, a csillagokig felér
Bátorságod nem láthat határt
Hallgass szíved csendes szavára
Mert a zajos elme olykor csalárd

Vár a világ, az idegen messzeség
Túl, túl a távoli Óperencián
Egy szertő szív vágyón hívó szava
Ölelésből többé nem lesz hiány

A szeretet soha el ne hagyjon
Költözzön szívedbe mindörökre
Teljesedjen kerekké léted, életed
Lépted sose vigyen rögökre

Repülj, szárnyalj a széllel magasan
A boldogság kék madara már Tiéd
De ne szorítsd magadhoz túl szorosan
Csak suttogj halkan egy varázsigét

S akkor megkaphatsz mindent
Mire lelked igaz hittel vágyik
Családot, otthont, gyermeket
Szíved már soha többé nem fázik

Nem veszek most búcsút Tőled
Valami már örökkön összeköt
El nem szakíthatja soha mérföld, határ
Mert ez a barátság végtelen és örök

Neked

Írnék neked szépet
A legszebb szavakat
Te vagy nekem minden
De ezt most nem szabad

Ha kottát tudnék vetni
Zeném az égig szállna
Angyalok seregével
Lelkünk parolázna

De nekünk a Föld jutott
Elválni tán sosem fogunk
Légy bárhol e bolygón
Mi már összetartozunk