Úgy osonsz csendesen a gondolataimba.
Hát újra itt vagy velem. Jó reggelt, Kedves.
Az eszmélés ma mitől oly keserves?
Mi ez a különös érzés a mellkasomban?
Miért vegyül fájdalom ólomsúly sóhajomba?
Már nem csak testben, lélekben is máshol,
De talán egyszer még közel lesz a távol.
Elveszteni nem lehet, mi sosem volt enyém;
Hogy marhat a fájdalom csalárdul így belém?
Lopnék érted időt - percet, órát, napot,
Ha megválthatnám a kegyetlen holnapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése