Van tovább

Bár fáj még, de felállsz és mész tovább.
Magad sem hiszed, de a távolban várnak rád csodák.
Csodák - mondom - mert véletlenek nincsenek;
Ki tegnap még idegen volt, ma az ajtódból int neked.
Ki mellett tegnap még szótlanul elmentél,
Mára életének része lettél.
Akiről hitted, örökre veled marad,
Holnap csak emlék, a fájdalom elapad.
Úgy érzed, hánykolódsz hajóddal a sors tengerén,
De te irányítod azt, a háborgó sós víz tetején.

Búcsúzom...

Búcsúzom. 

Számon a szavak, akár a buborékok 

Szétpattannak, majd könnycseppé válnak. 

Elengedlek, bár mindennél jobban akarlak. 

Nem volt elég, vagy elég jó, már mit sem számít, 

Hisz ha elfogyott az idő, mint egy tál sótalan étel, 

Már nem fontos, miért maradtunk mégis éhen.

Valami véget ért

Locsog az eső az aszfalton, csattog a párkányon a víz.
Ritmusát üresen kongva visszhangozza egy lakatlan szív.
Szomjazni a megnyugvást,
Nem gyötrődni untig a magányon.
Már nem tudni, mit súgnak a dobbanások,
Átlépve egy fájdalmas határon.
Fáradt a lélek, pedig szárnyalni akar,
De összetört a súly alatt.
A pillangószárnyak könnyben áznak,
Az idő túl gyorsan szaladt.

Vadászat

Először csak csendben figyelik egymást. 

A gazella megriad, mégis mágnesként vonzza a veszély. 

Aztán a ragadozó űzni kezdi a kecses lényt.

Kettejük tánca vad, és elállja a lélegzetet.

A szép, már tudja, merre lép támadója, az erős ismerni véli áldozatát. 

Mozgásuk ritmusa eggyé lesz.

Ekkor feltűnik egy másik, mely magára vonja a figyelmet. 

Egy új lehetőség egy újabb, vadabb táncra. 

Az izgalom minden elsöpör, a fájdalom előtör.

Már minden hiába, a varázslat szertefoszlott.

Győzelmi ének ki ajkáról fakad?

Bolond vagyok

Tudom, kicsit bolond vagyok,
Túl sokat gondolok rád,
És ennek hangot is adok.
Ha hiányzol érted kiáltok,
Látnálak, érezném ölelő karod.
Rólad szólnak most az álmok,
Tudod, kicsit bolond vagyok.

Elszakadás

Test, lélek - közel, távol.
Lélek, test - közöny, fázol.
Eltaszít, újra vár, fájdalmas boldogság.
Magány, szívek... mérföldnyi távolság.

Mennyit ér?

Mit ér a szerelem, ha a szív tőle nehéz?
Épp ez adja értékét, ha az éltető idő kevés?
Félek, a válasz erre az lehet,
Mit kimondani most még nem merek.
A jég a tűzzel újra összecsap.
A győzelem most kié lesz?
Megdermed-e holnap, 

Ami ma még lángolva éget?