Lényedből árad a nyugalom.
Mégis néha félek.
Mondd, mi ez a hatalom?
Úgy vonzol egyre magadhoz,
Mint mágnes a kemény vasat.
Meddig leszek fémből?
Meddig áll ellen az akarat?
Szemed tükrét nézem,
Miközben eggyé olvadunk
Múló pillanat ez, érzem;
Vajon holnap lesz mit mondanunk?
Motoz a szívemben egy érzés,
Mind inkább forrong, kitörne.
De a vulkán ereje tudom,
Mindkettőnket végleg elsöpörne.
Várok hát egyedül, csendesen;
Mégsem vagyok magam.
Bár nem vagy itt velem,
Lelkemben mégis béke van
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése