Hagyd hátra, mit valónak hittél
Béklyó csak, mi földhöz szegez
Engedd el az igaz kép-mását
Lásd, mi a tükör mögött dereng
Homályos fotók, eltűnő illúzió
A törött tükör csillan, majd hasít
A bőrön a sebek begyógyulnak
A valótlan többé már nem vakít
Vértként acélozza meg erőd a heg
Nincs idő, tér, nem fogja fájdalom
Büszkén nézed csupasz önvalód
Ott, hol törékeny voltál egykoron.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése