Az ólomlábú idő fáradt léptei alatt
Sebek fakadtak szilánkok nyomán
De a percek most megszelídültek
Mint régi dallam a poros zongorán
A múlt filmkockái mind kifakultak
Nem zakatol a vetítőgép ostobán
Néma szavait üvölti a jeges szél
Ne nézz vissza, lépj át a tű fokán!
Szemedbe néztem, s láttam önmagam
Kezem érintetted egy fagyos éjszakán
Csoda ez, varázsporral hintett teljesség
Otthonunkra leltünk egy új élet partján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése