Maradok, míg szavaim élnek
Nem lesznek kaviccsá a víz tükrén
Mit elnyel a néma végtelen
S lassan fojtja meg az örvény
Maradok, míg szavaid nem sebeznek
Amit mondasz, csak nekem szól
Vakon megbízol bennem
S tudod azt, hogy szeress jól
Maradok, míg megnyugtat, ha alszom
Mellkasodnak csendes emelkedése
A szavak nélküli boldog csend
A langyos éjjel lágy szívverése
Maradok, míg sírsz, csak attól
Hogy szeretlek, s hogy létezem
S könnyek csillognak szememben
Ha arcod érinti két kezem
Maradok, míg nincsenek láncok
És veled szabad vagyok
Ha vakon is követjük egymást
Néha te vagy elöl, s én néha lemaradok
Maradok, míg csak viták vannak
Mit megoldássá szelídítünk
Míg emelt fővel fogod kezem
S büszke vagy, hogy egy a szívünk
Maradok, míg könnyünk csordul
Mikor önfeledten nevetünk
És nem érti meg senki: miért
S mindent, mi fáj, feledünk
Maradok, míg a hajnali fényben
Azt a percet várod várva
Mikor újra ölelhet két karod
S szemed szememet csodája
Míg szívemmel látlak, maradok
S te is csak addig maradj velem
Ha megvakulnánk egyszer mégis
Istent kérem, csak a sírba tegyen.
