Szivárvány

Félelem. Szorítás a melledben

Nem mered megmutatni önmagad 

Ajkadat soha nem hagyhatják el

Szivárvány színű, őszinte szavak

Félelem. Messze eltaszíthat

A szeretet, mely burokként ölel

Elfogadássá nemesülhet-e

Vagy a megbékélés sosem jön el?

Félelem. Izzó billogként rettent

Mint élő céltábla állsz majd

Bűntelen vagy, és mégis bűnös 

Magányos utadon e kétség hajt

Félelem. Már nem bírod tovább 

Döbbenten kinyílnak szemeid

Ismeretlen valóságra eszmélsz

Eltűzted a rettegés szellemeit

Félelem. Többé nem társad már 

Erő költözött bátor szívedbe 

A szitán lehulló homokszemek

Beléptek szivárványszín életedbe.

Csak időt kérek

Csak időt kérek, semmi mást

Hadd lássam a felkelő napot 

Kínoktól gyötört testemben

Érezhessem még a holnapot

Csak időt adj nekem Istenem

A magból szárba szökő csodát 

Óvhassam karjaimmal őket 

Tűnő életem csillagporát

Nem kérek mást, csak perceket

A morajló tenger hangját 

Fákkal borított bérceket

Még ne a templomok harangját

Az időm túl gyorsan pereg

Mi másnak ólomsúly lánc 

Bár szilánkokon lépdelek

Nekem a legcsodásabb tánc

Csak időt kérek még, semmi mást.

Hazudj nekem

Árva a szívem, mert árvává tettem

Köré nehéz kőből falakat emeltem

Magányosan haldokol, csendben könyörög 

Szeretni akar, mert a szeretet örök 

Jöjj Kedves, nyújtsd ki óvó karjaid

Hazudd el, mától enyémek napjaid

Engedd, hogy elhiggyem jó lesz minden

A reményen túl, már semmim sincsen

Hagyd meg nekem ma éjjel a káprázatot

S ne suttogjon ajkad szomorú bocsánatot 

Ha szemedben látni vélem a hajnal fényét 

Itt hagyom távolodó léptem emlékét.

Papírsárkány

A boldogság papírsárkány

Repked, ha repíti a szél

De ha jön egy nyári zápor

Arcán a mosoly új útra kél

Az élet fogja fonalát

Hol húz, hol ereszt rajta

Engedi, a szél röptesse

De mindig fent sosem tartja

Tépázhatják vad viharok

Fagytól, jégtől elalél

Az élet csak akkor ragyog

Ha a sárkányt repíti a szél.

Ha lelkem egyszer tovaszáll

Ha egyszer tovaszáll lelkem

Megmarad-e belőlem, bennem

A szeretet, mit szívemben őrzök

Vagy enyészik a perc, mit e Földön töltök?

Ha egyszer tovaszáll lelkem

Lesz majd, aki tudja: éltem

Én, ki gyermekeimért harcba mentem

Lámpás voltam nekik, s ők csillagfény nekem

Ha egyszer tovaszáll lelkem

Tudják-e sok év múlva nevem

Kik most fontosak, vajon emlékeznek?

S ha kihuny világuk, ők is megérkeznek?

Ha egyszer tovaszáll lelkem

Keserű lesz-e a magányos szívekben

Az égő szerelmek bódító, édes illata

Szól e valaha rólunk könnyes-bús ballada?

Ha egyszer tovaszáll lelkem

Találkozol-e velem, kedvesem?

Egy hűs nyári hajnalon a deres fűszál közt

Százszorszép leszek, ki érted nyílt, hozzád jött.