Köszönöm, hogy élek
Hogy minden sejtemmel érzek
Érzem a hárs, az orgona
A friss föld, az eső illatát
Érzem, ha fáj a szívem
Mert messze egy jóbarát
Hűs éjszakán bőrömön
Ahogy lebben a szellő
Tóparton állva vizesen
Ha a Napot bújtatja egy felhő
Szurkos fáradtságot testemben
Egy hosszú, nehéz nap után
Jeges limonádét számban
Forró augusztusi délután
Ha gyomron talál az árulás
Kitől nem vártam soha
De már tudom az érzést
Az élet néha mostoha
Apró, puha ujjacskákat
Maszatos puszit arcomon
Szemeimen ólomsúlyokat
Egy átvirrasztott hajnalon
Mezítláb sétálva a tengernél
A homokot talpam alatt
Számban a sós könnyeket
Mely lassan, de elapadt
Nagymamám kezét kezemben
Szívemben emlékek melegét
Eszem boldogan elveszítve
A szerelem lángoló hevét
Van, hogy nagyon fáj, de
Őszinte hálát, hogy élhetek
Nem kívánhatnék sohasem
Ennél szebb, csodásabb életet
Hisz minden érzések felett
Érezem az éltető szeretetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése