A lecke

Csak ülsz, bámulsz és nem érted

Az élettől te sosem kérted

Megis meglop újra, nem ad

Azért teszi tán, hogy feladd?

Hogy lehettél ennyire vak

Hogy bízhattad rá magad?

Ezren ordítják füledbe rég

Ne hidd el az álságos mesét

Mégis hiszed, az ember jó

Nincs semmi hozzáfogható

De a sors bölcs és állhatatos

Tanít, míg a leckét megtanulod

Járd hát kitadtón a járt utat

Látod majd, mindig mást mutat

Ha megleled végül a helyes irányt

Az élet virágba borul, s győzelmet kiált

Anonim vers

Melyik az a pillanat, mi az a szikra 

Ami eldönti, ott és akkor mi lesz a nyitja

Szívednek, szívemnek

Vagy végleg megdermed

Mint sárba ragadt kocsikerekek.

Mint mozdulatlan filmkocka 

Mely őrzi a pillanat varázsát 

Nem tudhatod mi lesz, mi elillan 

Mert a "vége" felirat hirtelen felvillan.

A gyöngyhalász

A morajló tengeren egy gyöngyhalász 

Erősebb lelket az övénél nem találsz 

Lemerül a mélységbe újra és újra

Nem nyelheti el őt a feledés kútja

Igazgyöngyre lelni fájdalmasan nehéz

Hisz kavics sok van, de kincs kevés

Néha fuldoklik a hideg, sós vízben

De tudja, amit keres, odalenn pihen

Elfárad karja, már nem viszi lába

Mégis úszik tovább, sodródik az árban

Bízik folyvást, hogy megtartja hite

Vajon amit keres, végül megleli-e?