Egy kicsi lélek sorsát
Végül ki döntheti el?
Ki ül törvényt felette,
Hogy élni, vagy halni kell?
Kié e hatalom, mely
Szíveket szaggat szét?
Honnan tudhatja vajon,
Kit vár ölelőn a lét?
Ha egy kicsiny lélek
Jönne most sietve,
Miért taszítja vissza őt
Az időtlen végtelenbe?
Bölcsebb ő a legbölcsebbnél,
Tudja, mit s miért tesz.
Bár tengermély a fájdalom,
A döntés mégis övé lesz.
Szíved mélyén tudod igaz valód
Méltatlanul elsüllyeszteni hajód
Ne engedd soha többé senkinek
Többre vagy képes, mint elhiszed
Élj meg a mában minden percet
Nem látod a holnap mit rejthet
Mert sorsod melletted nézd, elsiet
Többet ad az élet, mint elhiszed
Nem fordult el mindenki tőled
Rólad más, csak álmokat szőhet
Ne menekülj, így sokra nem viszed
Jobban szeretnek, mint elhiszed
Változik életed, a sors alakítja
Szíved tüzét lesz ki még felszítja
Bizonyságot kérsz? - ez lehetetlen
De kérlek, ez egyszer higgy nekem!
Ha a szívem egy óceán lenne
Cseppenként szeretettel telve
Akkor sem lehetne elég nagy
Mióta létezel, s nekem vagy
Ha a lelkem lenne a kék égbolt
És bár e csoda réges rég volt
Ráfesteném születésed napját
Létem értelmének egy darabját
Ha életem az örök Nap lenne
Sugarával téged melengetne
Távolról óvnám minden léptedet
Soha el nem engedném kezedet
E vers, a kislányom 16. születésnapjára íródott.
