Volt egy álmom

Volt egy álmom éjjel
Szabadon szeretek
Szivárványon lépek
Sugárzón nevetek
Nem kellenek láncok
Rajtuk ólomlakat
Pókháló-boldogság
Soha el nem szakad
Pitypang-könnyű szívem
Röpülhet a széllel
Nem zárja be senki
Nem gyötöri kényszer
Mint tintafolt a papíron
Szertefut a kedvem
Nincs többé elvárás
Önmagam lehettem
De nem vagyok egyedül
A nappalok pergnek
Nem vernek bilincsbe
Kézenfognak, vezetnek
Volt egy álmom éjjel
A sebek behegedtek
Felébredtem, pirkad
Szabadon szeretnek.

Ezüsthíd

Fenn a Hold, ezüsthíd
Elindulok feléd
A túlparton a boldogság
Felém nyújta kezét
De hirtelen egy felhő
Takarja az eget
Elolvadt a fénylő út
A hullámsír eltemet

Lélekmozaikok

Légy erős! - mondják mások. 

De hol lakik benned az erő? 

Ezt én a szívedben látom. 

Ne a karjaidból hívd elő.

Bátor vagyok - hiszik sokan. 

Hegyet mászol, magasba repülsz? 

A bátorság máshol fogan,

Keresd belül, közelebb akkor kerülsz.

Hiszek magamban - szép mondat. 

De mi az amit elhiszel? 

Ajkad csak szavakat koptat. 

A gyengeség, mit az erős lélek elvisel.

Tudom, ki vagyok - mondod. 

Erős, bátor, magabiztos. 

De hogy ki vagy, csak akkor tudhatod, 

Ha utadban felfedezed a titkot.

Minél többet adsz magadból,

Annál több leszel te magad.

Ne félj, hogy mindent elveszítesz,

Mert a minden belőled fakad.

Lépéspróbák

Nyár van, perzsel.
De bennem ott bújik a tavasz.
Könnyű vagyok.
Ajkamra ma nem jön panasz.
Őszinte ölelés.
Forró kávé jeges-hidegen.
Kedves pillantás.
Ennyi kellett most nekem.
Lépek előre.
Talán holnap erő sem kell hozzá.
Ma nem félek.
Mert megtalált egy szófoszlány -
Bennem él.
Sziklaszívemből letört egy darabot.
Keresem szüntelen.
Ma még nem lelem, de megtudom, ki vagyok...

A szeretet koldusa

A szeretet koldusa most félreáll
Nem zárja karjaiba többé senki már
Nem remeg eztán a szeretetért
Odadobva ezért testét, lelkét
Szíve üres, és nem könyörög
Ágya felett nem lesz más,
Csak föld, fekete rögök
Kudarcot vallott mindenben
Miben valaha őszintén hitt
De kiszáll most a ringből
Hátra nem hagyva semmit.
Őszinte szeretet - nincs olyan
Csak szánalom és elvárás
De elég a fájdalomból
Többé nem használja őt senki más
A játék végleg véget ért.

Játszótér

Rémült esti szürkület

Kietlen, néma játszótér

Mint akasztott ember, leng a hinta

Mocskos, bűzös homokozó

Egy macska a piszkát takarítja

Sikítva üvölt a szél

Sápadt, halott levelet kerget

Törött padon éhes verebek

Arctalan betondzsungel

Ide sírni járnak a gyerekek.

Üresen

Egy katedrális falai közé bezárva, némán szüntelen;
Mint mise után, úgy kong minden, fáradt-üresen.

Ahogy lassan elsétál, vagy kapkodva pakol;
Nevetve távozik, még visszanéz, és másra lel valahol.

Levetve lombkoronáját, áll minden csupaszon
Mi bent volt, most elkorhadt. Utazom...

Dübörög a vonat a semmi felé. Az állomások üresek.
Nincs miért leszállni. Talán végre elfogynak sínek.