Fanfárok szóltak, mikor megszületett
Virágba borultak a hómezők
Pillangók repkedtek éjszakákon át
A jéggé dermedt szívek fölött
Olvasztott mindent maga körül
Forrasztott újra eggyé, mi felhasadt
Reményt, hitet szórt szerte
Úgy érezték, soha el nem apad
Óvták, fürdőztek mézédes vizében
Míg felnőtt, tanult s tanított sokat
Kapott és adott mély sebeket
De hitték bizton, törhetetlen marad
Aztán egy rideg-jeges téli éjjelen...
De nem, nem akkor mégsem
Észrevétlen kúszott be a közöny
Elemésztett vágyat, érzéseket
Ő sosem hangos zajjal köszön
Vakká, süketté tette végül őket
Délibáb lett az eleven, hisz már holt
S most hattyúdalát énekli a szeretet
Nem értik még, hogy ami van, csak volt.
